HATÁRTALANUL - ERDÉLY 2025. május 26-30.
7.a 7.b és 7.c osztály
1.nap: A nagyon korai, hajnali indulást nagy izgalommal várta a 7.a, a 7.b és a 7.c osztály
48 tanulója. Gyula bácsi, a sofőrünk időben érkezett. Miután a csomagok elhelyezése megtörtént, a szükséges igazolványok felmutatásával elfoglaltuk a helyünket és megkezdtük az utazásunkat a felkelő nap fényében. Egy-két rövidebb megálló után Budapesten csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Zoli bácsi is. Délután érkeztünk a határra, majd Nagyváradon álltunk meg először. Városnézéssel indítottuk az ötnapos programot. A szecessziós épületek rögtön elnyerték a tetszésünket. A Holnap Irodalmi Társaság szoborcsoportja, többek között Ady Endrével és Juhász Gyulával egy kávéházi asztal mellett várja, fogadja az érdeklődő turistákat, természetesen mi is fotózkodtunk velük, majd kis csoportokban fedeztük fel a város többi nevezetességét.
Már nagyon vártuk, hogy elfoglalhassuk szállásunkat. A belvárosi programunk után elsétáltunk a Posticum Movimentum panzióba. A csomagjaink kipakolása után után ízletes vacsorával vártak bennünket. Mivel ekkor még jó idő volt, a szállásunk udvarán labdáztunk, fociztunk.
2. nap: Délelőtt az idegenvezetőnk Kolozsvár nevezetességeit mutatta meg nekünk. A kellemes séta alatt sok műemlék jellegű épületet, emlékművet láthattunk, megismerve a hozzájuk fűződő történelmi eseményeket, híres személyeket. Felkerestük Mátyás király szülőházát, amelyről megtudtuk, hogy Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. A város központjában a főtéren található a Szent Mihály-templom, amely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma. A XIV. század közepén kezdték el építeni, közel másfél évszázadon keresztül. Jelenlegi neogótikus formáját 1859-ben kapta. A tornya 4 méteres keresztjével 80 méteres magasságával Erdély legmagasabb templomtornya. Itt és Mátyás király hatalmas méretű lovas szobra előtt is készítettünk csoportképeket. A Mátyás-szoborcsoport hírneves uralkodónk, Hunyadi Mátyásnak, Kolozsvár szülöttének 1902-ben állított szobra. Fadrusz János impozáns alkotása nemcsak a nagy formátumú királyunknak állít emléket, de nemzetünk fontos szimbólumává is vált az idők folyamán. A háromszög alakzatot mutató szobor a győztes seregén végigtekintő büszke Mátyást formázza, kétoldalról a híres fekete sereg hadvezérei tisztelegnek uralkodójuk előtt: baloldalt Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobb felől Báthory István erdélyi vajda és Szapolyai János nádor.
A városnézés után átsétáltunk a Házsongárdi temetőbe. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy itt nyugszik Apáczai Csere János, Gróf Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Báró Jósika Miklós, Reményik Sándor.
Az emlékkert a sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. Vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide szászok, magyarok, románok az évszázadok folyamán. Szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a 19. század végén híressé tették.
A délutáni órákban érkeztünk Marosvásárhelyre, a Bolyaiak városába.
A város a magyar kultúra egyik bástyája, az erdélyi szellemiség szimbóluma, Székelyföld fővárosa, és egyben legnépesebb települése. Itt él a legtöbb magyar.
A város olyan nagyságok alkotóhelyéül szolgált, mint a két világhírű matematikus, Bolyai Farkas és Bolyai János.
Marosvásárhelyen rendkívül gazdag építészeti kavalkád várja az idelátogatót. A múlt és a jelen keveredik a város hangulatában, igazán érdemes meglátogatni.
A délután folyamán felkerestük a Medve-tó környékét is.
Megismertük a heliotermia jelenségét, sétát tettünk a Medve-tó körül. Gyönyörködtünk a sósziklákban, hallhattunk a keletkezésükről, és a tó vizének híres gyógyhatásáról is sokat beszélt az idegenvezetőnk. A programmal a Parajdi sóbánya látogatását váltottuk ki, mivel természeti katasztrófa sújtotta a területet.
Este kissé fáradtan érkeztünk meg a székelyszentléleki szállásunkra. A falu kultúrházában fogyasztottuk el finom vacsoránkat.
A székely emberek vendégszeretete és hagyományőrző múltja már ekkor megmutatkozott.
Székelyszentlélek a Székelyföld szíve, Erdély legmagyarabb régiója, a Gordon-hegység lábainál, Székelyudvarhely és Farkaslaka között fekvő legjelentősebb falu.
3. nap: Székelyszentléleken látogatást tettünk a helyi magyar iskolában, ahol éppen a nyolcadikosok vizsgáztak. Meglepetten tapasztaltuk, hogy az iskolába járó diákok egyenruhát viselnek.
Ezután Farkaslakán Tamási Áron sírjánál megemlékeztünk az író munkásságáról, szalaggal tisztelegtünk emléke előtt. Az író élete és az Ábel – trilógia első része 8. osztályos tananyag. Az itt készült képeket tanulóink jövőre fel tudják használni az egyéni kutatómunkáikhoz, kiegészíthetik a tankönyvből és a munkafüzetből szerzett ismereteiket, egyéni prezentációkat készíthetnek.
Később elsétáltunk a Tamási Áron-emlékházhoz, ahol egy csodás emlékkiállítás látható a Tamási-család szobabelső berendezéseivel, Tamási Áron használati tárgyaival, illetve az író alkotásaiból, irományaiból, leveleiből és fényképeiből.
Következő megállónk Korond volt, ahol lehetőség nyílt egy kis nézelődésre, vásárlásra is.
A falu nevezetes település, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központ, ahol a fazekasság ősi hagyományai még ma is élnek.
A vásár után, délután Szejkefürdőre utaztunk és megkoszorúztuk a „legnagyobb székely” sírját. Orbán Balázs síremléke elé székely kapusort állítottak. A híres székely fő műve A Székelyföld leírása.
Szejkefürdő után a magyar többségű várost, Székelyudvarhelyt kerestük fel, amely az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése, Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül. A város jelentősebb egyházi és világi épületei 200-300 éves múltra tekintenek vissza.
Itt megtekintettük többek között a Vasszékely szobrot, a Hősök parkját, a főteret, és a Székelytámadt várat is.
Este élményekkel gazdagodva, jó hangulatban fogyasztottuk el finom, tájjellegű vacsoránkat Székelyszentléleken.
4. nap: Reggel egy helyi sajtkészítő üzem meglátogatására indultunk Korondra.
Megtudtuk, hogy az erdélyi sóvidéki Korond szélén található gazdaságban - saját tehenek tejéből - mindenféle sajt készül kézzel. A finomságokból kóstolót is kaptunk, válogathattunk a medvehagymás, köményes, lilahagymás, diós sajtból, majd vásárolhattunk is belőlük.
Ezután kicsit hosszabb utazás várt ránk, hiszen Erdély legszebb szurdokvölgyének - a Békás-szorosnak - meglátogatása következett.
A Békás- szoros nevét a Békás-patakról kapta. Ez a patak alakította ki a hegyszorost hosszú idő alatt, ahogyan utat tört magának a mészkősziklákba. Európa természeti ritkasága, mely 250 – 300 méter magas szinte függőleges sziklafalaival az egyik legszebb látogatható szurdokvölgy. A zúgó hegyi patakok, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok alkotják a szoros látnivalóit, amit a helyszínen sétálva éltünk át igazán.
A szurdokvölgy után, az alig 15 percre található a Gyilkos-tavat kerestük fel.
Az odafelé vezető úton felelevenítettük a tó legendáját, megérkezve pedig haragoszöld legelők, rohanó patakok, óriási fenyvesek tárultak elénk, amelyek a magashegyi táj jellemzői.
A környék egyébként 1996-tól nemzeti park. Olyan növényritkaságok nőnek erre, mint a különböző kővirágok, a havasi gyopár vagy a tiszafa.
A természeti szépségek felfedezése után Csíksomlyóra utaztunk. A Csíkszereda melletti Csíksomlyó a Kárpát-medence legismertebb zarándokhelye, a minden évben megrendezett pünkösdi búcsú a legnagyobb katolikus rendezvény egész Erdélyben.
Itt megtudtuk, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal protestáns hitre akarta téríteni a székelyeket, akik 1567-ben megverték a fejedelem seregét. Ezt ünneplik minden évben a székelyek és az ide érkező anyaországi magyarok százezrei pünkösdkor.
A neobarokk stílusú ferences kegytemplomban megnéztük a világ egyik legnagyobb méretű kegyszobrát, a csodatévő Mária-szobrot. Mária központi alakja mellett Szent István és Szent László királyok szobrai állnak. Emberek csodás gyógyulásáról, boldogulásáról tanúskodnak a szobor két oldalán elhelyezett köszönetnyilvánító táblácskák.
A napot rövid buszos városnézéssel zártuk Csíkszeredán.
Zoli bácsi elmesélte, hogy a Csíkszereda név eredete a térség történelmi és nyelvi hátterét tükrözi. A település neve a magyar „Csík” szóból származik, amely Csík történelmi vidékére utal. A "szereda" magyarul a "szerdát" jelenti, mivel a város történelmileg fontos kereskedelmi központ volt, ahol szerdánként tartottak piacot. A román név, a magyar név közvetlen fordítása.
Visszaérkezve Székelyszentlélekre, a vacsoránk elfogyasztása után beszélgetés, élménymegosztás következett a falu kultúrházában. A napot közös énekléssel és egy kis tánccal zártuk.
5. nap: Hazaút.
Ezen a napon egy hosszú utazás várt ránk, de az élmények felidézése, az elkészült fényképek nézegetése során gyorsabban eltelt a buszon töltött idő.
Budapesten elbúcsúztunk Horváth Zoltán György idegenvezetőnktől, majd folytattuk utunkat Szombathely felé.
Este a lemenő nap fényében, sok-sok szép élménnyel tértünk haza erről a kihagyhatatlan, felejthetetlen kirándulásról.
Fotóalbum:
